2017. november 11., szombat

Antonio Védőbeszéd - William Shakespeare műve alapján

Antonio Védőbeszéd
 William Shakespeare: A velencei kalmar cimu muve alapjan
Ujabb blogbejegyzesem egyfajta ujdonsagkent hathat az oldalon. Ebben a bejegyzesben elterek az eddig megszokott iranyvonaltol es egy vedobeszedet fogalmazok meg Shakespeare "A velencei kalmar" cimu muve altal kapott ihlettol vezerelve.



Tisztelt Dózse, tisztelt Szenátorok!
A kezetekben van egy ifjú ember élete! A döntés kihat a vádló és a vádlott életére, sorsára, azonban döntésetek kihat Velence polgáraira is! Kísérjen benneteket bölcsesség, kegyelem és igazságosság!
Minden eljárás legizgalmasabb szakasza és a védelem számára legfontosabb feladat: a záróbeszéd. Összegzés, meggyőzés, mérlegelés, ahol a per esszenciája a vád és a védelem szempontjából megjelenik.
 Antonio képviselőjeként, az ő védelmében szólalok fel.
Döntsenek a záróbeszédem után, hogy a védencem ártatlan vagy bűnös!
Pacta sunt servanda- hazánk alapelve, a szerződéseket be kell tartani! A döntéshez csak ennyi kell?  Tudom, hogy Velence alaptörvénye ez, ezért működik a kereskedelem, a gazdaság!  Országunkat az tette naggyá, hogy mindannyian tiszteljük a szerződést, a törvényt, alávetjük magunkat a szabályainak. Már a római jog rögzítette, hogy a contractus, a szerződés, a felek a szabad akaratán alapul, és azt mindenkinek tisztelnie kell a betartása mellett. Szabad-e ezen túllépnünk, mérlegelhetünk-e más szempontokat?
A mai per egy szerződésen nyugszik. A tisztelt dózsénak, a tanácsnak abban kell döntenie, hogy Antonio és Shylock szerződése mindenben megfelel-e Velence törvényeinek, illetve az annak megszegésére felállított szankció, törvényes- e. Megfelel-e ez az egyezség Velence évszázadok óta fent álló törvényeinek? Ha igen, miről is szól ez a mai tárgyalás?
A védelem tiszteli az akarat szabadságát, tiszteli azt, hogy a felek szabadon határozzák meg, hogy milyen kötelezettségeket vállalnak, miben állapodnak meg, mi a szerződés tartalma. Nem működne megfelelően Velence kereskedelme, ha szimpátia, antipátia, vagy önkény alapján átlépnénk a szerződéses akaraton ---- az felborítaná törékeny, társadalmi konszenzuson alapuló világunk rendjét.
Kérdezhetitek, akkor miért állok ma itt, előttetek védőként, hisz a vád érvei szólalnak általam meg.
Mert mindennek nagyon sok jelentése és tartalma van.  Megengedhetünk-e magunknak egy egyszerű, gondolatok nélküli értelmezést, az előttetek fekvő kötelezvény sablonos értelmezését?
A válaszom: nem, s remélem, hogy a beszédem végére ezt Ti is megértitek.
Vizsgáljuk meg a szerződést: A tényállás alapján köztudott, hogy védencem, Antonio, megállapodást kötött Shylock-al, a zsidó uzsorással. Nem kell bemutatni Shylockot, mindenki tudja miből él. Ártatlanokon élősködve gazdagszik meg. De megteheti, a törvényeink feljogosítják rá, így amit tesz, törvényes, nem tiltott. Az egyezség, amit védencemmel kötött, úgy szólt, hogy ha a vádlott nem képes törleszteni a kölcsönadott összeget egy megszabott időn belül, ebben az esetben Shylock egy font húst vághat ki belőle.
A kötelezvény maga pontosan meghatározza a szolgáltatást, az ellenszolgáltatást és a büntetést.
A szerződés a felek kötelezettségét rögzíti, hogy Shylock Antonionak kölcsönt adott. A maga részéről a szerződéses kötelezettségét teljesítette. A pénz átadás és átvételekor, Antonio tisztában volt a vállalásával. Továbbá tisztában volt a szerződésben rögzített szankciókkal, azt szabad akaratából írta alá. A szerződés megkötésére senki nem kényszerítette, nem volt tévedésben, sem pedig kényszer alatt. Tisztában volt azzal, hogy mi a contactus, mi a joga, mi a kötelezettsége és mi a szerződésszegés jogkövetkezménye. A szerződés tehát érvényes.




Nektek, tisztelt Dózse és Szenátor urak, azonban a bölcs döntésetek meghozhassátok: azt is tudnotok kell, hogy védencemet a szerződés megkötésekor a legnemesebb cél, a barátja megsegítése vezette. Fel sem rémlett benne, hogy a szankció valóban érvényesítésre kerül vele szemben, hiszen bízott abban, hogy hajói, mint eddig is, jelentős haszonnal kecsegtetnek, és könnyedén visszafizeti az uzsorásnak a kölcsönt. A szankció tehát be sem következhet!
Sajnos ez nem így történt. Antonio a szerződésben foglalt visszafizetési kötelezettségét nem tudta teljesíteni. Nem kérdés tehát, hogy a szankciót (egy font hús kivágását) alkalmazni kell. Ha megtagadnánk ezt a kötelezettséget, azzal Velence törvényeinek biztonságát, a jogrendünk alapjait, a társadalmi konszenzust sértenénk.
Vizsgálnunk kell azonban a tényállás elbírálásakor további ,- a szerződéshez kapcsolódó egyéb kérdéseket, jogszabályi rendelkezéseket is. Nekünk, jogi tudással rendelkező tudós embereknek tudnunk kell minden idetartozó rendelkezést.
Velence alaptörvénye Alkotmányunk (a törvénykönyv 3§ ( 2) kimondja, hogy ha valaki velencei polgár vérét ontja, bűncselekményt követ el,  bűnös emberi élet kioltásának bűntettében, amelyet törvényeink nagyon szigorúan büntetnek.
Ha a védencem szerződését vizsgáljuk, lehet-e egy font húst kivágni anélkül, hogy a vádló ügyfelem vérét ontaná?
Beleegyezett-e ügyfelem a szerződés megkötésekor abba, hogy a font húson kívül vérét is ontsák? A válasz egyértelműen nem, ugyanis ilyen súlyú törvénysértés esetén az áldozatnak kifejezett jognyilatkozatot kellett volna tennie. Van ilyen ezen a papíron? Önök is láthatják, hogy nincs.
Melyik törvény erősebb? A törvényeink között egyik a másik felé emelkedhet-e? A válaszom ismételten nem, egyik törvényünk sem erősebb a másiknál, hisz mind kettőt a tisztelt Dózse és a Szenátus hozta és hirdette ki Velence államában.
  A tisztelt dózsénak az ítélet meghozatalakor melyik törvényt kell alkalmaznia? Ha az egyik mellett dönt, törvényes és igazságos-e, hogy a másikat figyelmen kívül hagyja.
 A szerződés biztonságát, feltétel nélküli betartását és betartatását, vagy pedig a velencei polgár életét védő vérontás tilalmát?
Bölcsen, minden törvényt figyelembe véve kell a végső döntést meghoznia.
De van-e egyáltalán ellentmondás a 2 szabály alkalmazásánál az esetünkben?
A védelem álláspontja szerint nincs, mert a megoldás a szöveg és a jogszabály pontos értelmezése, az abból levont pontos következtetés.
Kérem, kövessék kellő figyelemmel érveimet.
 Mint köztudott, az egyezség mindkét érintettje velencei állampolgár. Az egyezségben egy csepp vérről sincsen szó---- „egy font hús” ez áll benne. Éppen ezért, Velence szent és sérthetetlen törvényeit követve Shylock csak úgy vehet egy font húst, ha Antonio vérét nem veszi. Shylock amikor megkötötte a szerződést, tisztában volt szintén a vérontás tilalmával, így a szerződés megkötésekor, vagy elfelejtett erről szólni, vagy pedig maga sem kívánta azt a leírtak szerint végrehajtani.
Ha saját szempontjából bűnös gondatlansággal nem terjedt ki figyelme ezen fontos tényre, mint a végrehajtás vérontással együtt járó módjára, ez a saját felróhatósága, amelyre előnyök szerzése miatt nem hivatkozhat.
Ha tudta, de elhallgatta a másik fél előtt, hogy a font hús kivágása vérontással jár, úgy rejtett fenntartása a másik félre nem hathat ki.
Általános együttműködési kötelezettségét, tájékoztatási kötelezettségét megszegte, ennek jogkövetkezménye, hogy a vérontás nem vált a szerződés részévé kifejezett kikötés hiányában.
Amennyiben pedig akarat kiterjedt rá, úgy védelem álláspontja szerint, a szerződés betartása Velence törvényébe ütközik, így semmis és végrehajthatatlan.
Adjon magyarázatot arra Shylock, hogy hogyan tudja a szerződést a velencei törvények alapján betartani? A bizonyítási eljárás során erre sem ő, sem tanúi nem adtak erre magyarázatot.
Köztudomású tény, hogy bármennyi hús kivágása, az embernek a vérét is veszi. Erre külön bizonyítást nem kell lefolytatnia a védelemnek, elég csak hivatkoznia rá. A vérontásról egyébként sem szól a szerződés, azaz a Felek akarata erre nem terjedt ki.
Összegezve, a szerződés semmis, a szerződés szankciója betarthatatlan és végrehajthatatlan, egyetlen jogkövetkezmény lehet, az eredeti állapot helyreállítása, megteremteni a T. Bíróságnak azt a helyzetet, mintha a szerződés a Felek között létre sem jött volna.
A bizonyítási eljárás keretében a tisztelt tanács meghallgatta a perben mindkét felet, akik a szerződéskötés körülményeit, az ott elhangzottakat egyezően adták elő. Kiemelem a társalgást, ami az egyezségkötést megelőzte, és ezáltal a szerződés részévé vált: Shylock azt mondta, hogy most ugyan nem kér kamatot a kölcsönadott összegre, csupán „játékból” menjenek bele az egy font húsba, mint fizetségbe. Ezt védencemen kívül tanúsítani tudja Bassanio, az a férfi, akiért Antonio belement az egyezségbe.  A perben tanúként ő is megszólalt, és ugyanezt a tényt ő is megerősítette. A fennálló eljárás során ő a koronatanú, és szavai megkérdőjelezhetetlenül igazak, hisz esküt tett a bíróság előtt, hogy az igazat, a színtiszta valóságot fogja előadni. A szerződés tartalmára tehát hitelt érdemlő bizonyítékok: okirat, tanúvallomás áll a bíróság rendelkezésre.
 Itt van ez a fiatal, élettel teli, hűséges, igaz ember, Antonio, aki a halálát várja, pedig az összeg, ami a kegyetlen vádlót illetné, itt van nála, többszörösen. Shylock a tárgyalás előtt, még a Dózse kérésére sem adott kegyelmet. Mi ez, ha nem igazságtalanság és Velence törvényeinek tagadása? Mi pedig az igazságszolgáltatás rendszerét kell kövessük, kivétel nélkül! Hiszek Velence országában. Hiszek a jogrendje erejében! Erős, hatalmas ország ez, ami az igazságos jogrendszerén alapszik évszázadok óta. Miért engednék éppen most a felesleges barbárságnak? Nem viselkedhetünk úgy, ahogy a vérengző, tanulatlan országok tették az elmúlt századokban. Esélyt kell adnunk az újrakezdésre.  Ha a vádló belemegy az alkuba, akkor emelt fővel távozhat, de ha kiontja védencem egy csepp vérét is, a megtorlás kegyetlen lesz.  Ha Antonio itt ma meghal, az óriási közfelháborodáshoz vezethet, és ki tudja onnan hova jutunk. Ez mind társadalmi mind gazdasági kudarcokhoz vezethet.
 Úgy vélem kijelenthetjük, hogy országunk érdekei előrébb valók az egyén érdekeinél. Ez pedig a társadalmi egyensúly megtartása, a törvények és a jog betartása. Bátorkodom megkockáztatni, azt a gondolatot is, hogy ha Shylock itt ma nyer az nemcsak Antonio veresége lenne, hanem Velence jogrendszeréé is.
Ám, hogy Shylock lássa, hogy az igaz törvény követői mennyire fejlettebb gondolkodásúak, a védelem hajlandó elfogadni, azt hogy a zsidó élete megmaradjon. Vagyona fele szálljon Velence államra, a másik fele, ami pedig védencem illetné.. nos efelől szeretném megkérdezni Antoniot.
Shylock, védencem hajlandó lemondani vagyona feléről, ha aláírsz egy kötelezvényt, ami biztosítja, hogy halálod után a fent említett összeg lányodra, Jessicara szálljon, akit igazságtalanul kitagadtál.
Hölgyeim és Uraim!
A védelem befejezte beszédét, érveim bízom benne, hogy meggyőzték Önöket!



A törvényes döntés az érvénytelen, jogszabályba ütköző szerződés esetén csak az eredeti állapot helyreállítása- az in integrum restitutio lehet.
 Az Önök kezében van a döntés. Megmenthetjük egy ártatlan fiatalember életét és eleget tehetünk a kapzsi, gonosz felperes érdekeinek is vagy pedig hagyjuk meghalni a kalmárt és Shylock felülkerekedik a törvényeinken.
 Végezetül még annyit szeretnék mondani, hogy remélem minden jelenlévő velencei állampolgárnak tanulságos volt a mai per; ha valaki tiszteli országunk törvényeit, az igazságra számíthat, mindenáron. Ellenben aki csak önös, kapzsi érdekeit követve szembe megy Velence igazságszolgáltatási rendszerével, arra lecsap a törvény keze.
Tisztelt dózse, esküdtszék, kérem, döntsenek ésszerűen és ne engedjenek a kapzsi barbár érdekeknek, ne ebben az országban! Ezzel az ítélettel mutassuk meg, hogy miért tartják Velencét egy szabad, gazdag és büszke országnak, ahol nincs helye a törvényt nem tisztelő, lázító személyeknek. Minden polgár bízhat a bölcs Dózséban, a tanácsban, bízhat abban, hogy a törvények egyensúlya, ha tisztességgel és becsülettel jár el, megvédi őt mindenféle támadástól.  
Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel! Éljen Velence!

Pivarnyik Krisztián

2017. április 3., hétfő

A Salemi Boszorkányper

A Salemi Boszorkányper




Bevezetés 

Hosszú szünet után, főként az egyetemi munkához és az amerikai élethez való asszimilálodas végett, úgy döntöttem hogy folytatom a világtörténelem különböző pereseteit feldolgozó blogomat. A választásom egy nemcsak az egyetemem államában, hanem egy világszerte hírhedt perre esett. A Salemi boszorkányper a világtörténelem egyik legjobban dokumentált boszorkányper esete. Az új bejegyzés tekinthető egy visszalépésnek is az elmúlt időszakban feldolgozott pereseteimtől amik főként modern, 20. századi perekkel foglalkoztak.
A 21. század lencséin keresztül visszatekinteni a salemi esetre egy vélhetően különleges élmény lesz számomra és az olvasóim számára is. A közelmúltban az a szerencse ért hogy a családommal ellátogathattam Salembe. Ebből kifolyólag a bejegyzésem a "kíséret járta temetőben" készült kepeket is tartalmazni fog. Valamint további képeket fogok közzétenni a feldolgozás során a város különböző pontjairól, amik mind a 17. század borzasztó eseménye  emlékének tisztelegnek. Annak ellenére hogy a boszorkányokban vagy boszorkányságban való hit szinte elképzelhetetlen a jelenlegi életünkben, a per történelmi tényállása azon hitet és megállapitást is figyelembe fogja venni ami megmérgezte az amerikai telepesek elméjét és 20 ártatlan ember, főként nők, tömeges kivégzéséhez vezetett.

A salemi eset ugyan a legjobban dokumentált boszorkányper, ám nem az első amiről feljegyzések maradtak fent. 1647-ben hasonló eseményekről tanúskodik néhány fennmarad irat Connecicut államból.

Kétség kívül elengedhetetlen a történelmi tényállás figyelembevétele hogy teljes képet kapjunk a salemi eseményekről A 17. század közepén Amerika lakosságának legnagyobb része európai telepesekből állt akik, több más ok mellett, azért hagyták el az öreg kontinenst hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat az Újvilágban. Ezen szabadság a 21. században is az amerikai demokrácia egyik alappillére. A 17. századi Salem város lakosságának vallása a puritán ideológián (angol református protestantizmus) alapult. Ha a korabeli emberek extrém vallásos beállítottságát figyelembe vesszuk, a boszorkányság vádja valószínűsíthetőnek tűnik és a vádalap megállja a helyét.

Végül de nem utolsósorban számtalan történész és szakértő azon az állásponton van, hogy a per főként politikai megfontolásból esett meg A bizonyítékuk erre a teóriára azon alapul, hogy az első vádlottak Parris tiszteletes lánya es unokahúga voltak. Az előbbi személy a közösség vezetője volt és a pert megelőző időszakban temérdek kritika érte Salem lakosságától.




Történelmi tényállás :

1692 januárjában két fiatal Salemi lány (Betty és Abigail) furcsa tüneteket kezdtek demonstrálni amik között a hisztériaroham és tárgyak indok nélküli szét rombolása szerepelt. Egy helyi orvos, William Griggs, ellátogatott a tiszteletes házába, hogy megvizsgálja a lányokat. Rövid vizsgálat után nem tudott orvosi szakvéleményt formálni. Az elkövetkezendő napokban a lányok tünetei tovább folytatódtak és városszerte több nő is hasonló viselkedést kezdett demonstrálni. Az orvos megállapítása boszorkányság volt.
Griggs kijelentésével megkezdődött a hírhedt Salemi boszorkányper, ami a 17.szazad egyik legjobban ismert jogi esete.

Bírók és a vád képviselői:

William Stoughton -Bíró

Thomas Newton- Ügyvéd

Stephen Sewall- Írnok

Anthony Checkley- Ügyvéd

Jonathan Elatson- Írnok

A per kronológiája:

Február, 1692: Betty és Abigail Parris furcsa tüneteket kezdenek demonstrálni 

Február, 1692: Három embert boszorkánysággal vádolnak

Március, 1692: A vádlottak száma egyre nő

Április, 1692: További vádlottak kerülnek őrizetbe és megkezdődnek a potenciális boszorkányok kihallgatásai

Május, 1692: Bizonyítékok hiányában néhány vádlott nőtt felmentenek

Június 2, 1692 : A tárgyalás kezdete -Oyer és Terminal járási bíróság 

Június 30, 1692: A bíróság visszavonul és ítéletet hirdetnek

Július, 1692: A vád végrehajtása. Az elitélt boszorkányok tömeges kivégzése

Augusztus, 1692: A kivégzések folytatódnak

Szeptember, 1692: További nyomozás és újabb vádlottak kerülnek őrizetbe

Január, 1693: A Legfelsőbb Bíróság beszünteti a pert és a még őrizetben maradt vádlottakat felmenti

Április, 1693: A Salemi boszorkányperek befejeződnek és a bíróság visszavonul






A per

A pert a potenciális boszorkánysággal vádolt emberek hosszas kihallgatása előzte meg. Ezeket főként kormányhivatalnokok, mint Jonathan Corvin, vezették. 1692 februárja és júniusa között a pert megelőző kihallgatások és nyomozások végülis 36 ember megvádolásához vezettek.
A vádlottak száma két különböző okból kifolyólag nőtt. Elsősorban a már megvádolt nőket megfélemlítették és megzsarolták tehát ebből kifolyólag főként félelemből vagy bevallották a boszorkányság vádját, vagy pedig azt vallották, hogy további cinkosok segítették őket.

A vádlottak száma tehát egyre nőtt, azonban hivatalos meghallgatás sem és tárgyalás sem történt június 2-áig. 1692. május 27-én, egy hivatalos, a kormány által kibocsátott, végzés alapján létrejött az Oyer es Terminal járásbeli bíróság, azzal a céllal, hogy hivatalos ítélet szülessen és a vádlottakat az igazságszolgáltatás elítélhesse. Az előbbi bíróság lett tehát a Salemi boszorkanyper központi helyszíne.

A hivatalos per 1692. június 2-án kezdődött. Ugyanazon hónap 30. napján a bíróság visszavonult azonban az események 1693 áprilisáig folytatódtak.

Az első ítélet Bridget Bishop tárgyalásán született. A nő hírhedt volt a közösségen belül, ugyanis szakadt, fekete ruhában keringett a település különböző részein. A bíró 24 órán belül ítéletet hozott és elítélte a nőt boszorkányság vádjával (mindenfajta bizonyíték hiányában, ugyanis a vádiratban a nő megjelenésen kívül semmi nem szerepelt). Az első vádlottat a tárgyalását követően nyolc napon belül kivégezték.

A bíróság egy viszonylag hosszabb időszakra visszavonult majd június közepén kiadott egy hivatalos iratot amelyben az eseményeket boszorkánysághoz és ördögimádáshoz kötötte. Isten akaratát tehát a bíróság megállapítása szerint megsértették a vádlottak és a bizonyítékok hiányának ellenére a bíróság folytatta további munkáját.

A nyár folyamán a potenciális boszorkányok listája egyre csak nőtt. Úgy nézett ki nem érkezik megváltás a vádlottak számára, hiszen a vádak egyre csak súlyosbodtak miután a bíróság ördögimádassal kötötte egybe az eseményeket

Nathaniel Saltonstall, a bíróság egyik tagja, a bizonyítékok hiánya végett visszalépett a rábízott feladatoktól. Visszalépésének ellenére további embereket vádolták meg egészen szeptemberig és a véres “Salemi Boszorkányper” tovább szedte áldozatait.

A szeptemberi események, véleményem szerint, minden fenmaradt feltételezhető igazságot kizárnak a perrel kapcsolatban. Giles Corey, miután megtagadta az ellene felhozott vádakat, embertelen kínzásnak lett részese -a mellkasára helyeztek súlyos köveket, amik végül a halálához vezettek. Ez idő alatt a bíróság folyamatosan halálos ítéleteket hozott a vádlottak számára és bizonyos esetekben újabb vádakat hoztak fel az elmúlt hónapok során a fogdából kikerült, felmentett emberek ellen. Valószínűsíthetően a rendkívül embertelen, véres eseményeknek köszönhetően októbertől kezdve a kivégzéseket leállították és nem történt több tárgyalás. Történészek, azonban, úgy gondolják hogy egy alternatív ok vezetett a meghallgatások azonnali befejezéséhez. Ezen ok az lehetett hogy Phip kormányzó feleségét egyre inkább elkezdte körüllengeni a boszorkányság pletykája a közösségen belül. Véleményem szerint az előbbi teória valóban az igazi indok a tárgyalások leállítására, ugyanis a véres ítéletek valószínűleg elrettenthették a kormányzót. Senki sem érezhette magát biztonságban a közösség vallásossággal átitatott őrületében.

A salemi perek átmeneti felfüggesztését követően, 1693 januárjában, a Legfelsőbb Bíróság (ismét William Stoughton vezetésével) új jogi alapot biztosított, hogy a tárgyalások tovább folyhassanak. Az ezt követő események természete azonban teljes mértékben eltérő volt az ezt megelőző vérengzésektől. Minden börtönben tartózkodó vádlottat felmentettek és szabadlábra való helyezésüket kérvényezték. Néhányukat napokon belül kiengedték a vallásos őrület által kovácsolt cellájukbol. Mindezek ellenére tizenhét további embert még meghallgattak a bíróságon és hármukat halálra ítélték. Kijelenthető tehát, hogy a bíróság meggyőződése a boszorkányság vádjával kapcsolatban nem teljesen változott pozitív irányba. A halálbüntetések kiszabásainak ellenére több kivégzés nem történt, mert a kormányzó minden, a halálsoron várakozó embert, fölmentett. Egy sajnálatos haláleset, tragédia, azonban ekkor is történt, mert a vádlottakat csak akkor engedték ki cellájukból, ha az úgynevezett ‘börtöni díjukat’ kifizették a közösségnek; egy nő azonban életét vesztette mielőtt rendezte volna a "tartozását".

A ‘Salemi Boszorkányperek’ áprilisban a végükhöz értek miután az utolsó öt megvádolt nő is szabadon távozhatott.



Személyes vélemény:

Aprólékos kutatás és hosszas megfigyelés alapján úgy gondolom hogy a történelmi tényállás szerepét elengedhetetlen, hogy kiemeljük a perrel kapcsolatban. A 17. századi Amerika technológiai és jogi fejlettsége mérföldekre állt a mai kifinomult formájától. Fontos kijelenteni, hogy az események meg se történtek volna ha William Griggs(orvos), körültekintő orvosi szakvéleményt alkotott volna a tiszteletes rokonairól. Ehelyett, a medicina professzionalizmussának hiányában, a doktor semmilyen belátható orvosi véleményt nem tudott alkotni, inkább boszorkányságot kiáltott. Kétség sem fér hozzá, hogy ehhez hasonló koholt vádak és megfigyelések elképzelhetetlenek a 21. században.
Továbbá, ha eltekintünk korunk nézőpontjától és a boszorkányságot legitim vádalapnak tekintjük, a per folyamata is rendkívül megkérdőjelezhető.
 A pert megelőző hosszas, hónapokig tartó vádaskodások és az igazságosság valamint a fair elbírálás teljes hiánya kizárja egy erős alapokkal rendelkező, bizonyítékokkal alátámasztott bírósági döntés meghozatalát.

Vérlázító belegondolni abba hogy az esemeny első áldozatának, Bridget Bishopnak a pere,  kevesebb mint 24 óra alatt lezajlott és nyolc napon belül felakasztották boszorkányság vádja miatt. Az amerikai igazságszolgáltatás alappillére a vádlottak igazságos elbírálása. Az igazságos elbírálás az amerikai bíróságokon a bizonyítékokon alapul. Megkérdőjelezhetetlen, teljes bizonyítékok hiányában az elítélt nem kerülhet börtönbe vagy villamosszékbe.

Az esküdtszék ugyan nem volt jelen a salemi boszorkányperek esetén, de egy teljes bizottság döntött a vádak végkimeneteléről, továbbá a közvélemény is hevesen követte az eseményeket, éppen ezért úgy gondolom, hogy párhuzamot vonhatunk az esküdtszék mai formája es salemi per között. Az amerikai igazságszolgáltatásban nem diadalmaskodhatnak koholt vádak, mert az esküdtszék döntése számít a legtöbb esetben és ha tagjai minimális bizonytalanságot éreznek a bizonyítékokkal kapcsolatban, a vádlott felmentés alá kerül. Az ellentmondás a bizonyitékok körül kizárja a vádak diadalát.

Ennek fényében, ha visszatekintünk a salemi eseményekre, azon belül is Bridget Bishop esetére, akinek a ruházata és viselkedése elégnek bizonyult, hogy bitófára kerüljön. Véleményem szerint a Salemben megtörtént események teljes ellenpéldái annak az elvrendszernek amiért az Amerikai Egyesült Allamok törvényhozása és igazságszolgáltatása nap mint nap kiáll. Az igazság, ami a modern Amerika központi elve, teljes mértékben figyelmen kívül maradt a ‘Salemi Boszorkányper’ alatt. 

Lydia Dustin esete, akit felmentettek ám életét vesztette a cellájában mielőtt rendezte volna a közösségnek fizetendő díját, további kétségekhez vezet a salemi perekkel kapcsolatban. A jelenleg érvényben lévő nemzetközi szabályozások amik az őrizetben tartott embereket védik, illetve a világ legtöbb országában kimondják egy börtön vagy fogda működtetésének alapszabályait, teljes mértékben szemben állnak azzal a tragikus és embertelen halállal amit Lydia elszenvedett. Elég belegondolni mi történne ha hasonló egy esemény játszódna le a világ egyik fejlett országában. A médiában való publikáció után a közvélemény teljes megrökönyödése követné egy hamis vádakkal illetett személy halálát, ha azt a kormány tisztviselők ilyen mértékben befolyásolnák.

Összefoglalásképpen úgy vélem hogy az évszázadokkal ezelőtt lejátszódott perbe való betekintés egy izgalmas újrakezdése a blogomnak és egyfajta más szemszögbeli megközelítés, mint amit az előzőleg feldolgozott 20.-21. századi perekben mutattam be. A jelenlegi igazságszolgáltatás és törvényhozás kényelméből, valamint a jogszerű elbírálás komfort zónájából visszatekintve a vallás, illetve a technológiai és jogi visszamaradottság mind fontos elemei a salemi boszorkánypereknek.

Úgy gondolom hogy a 300 évvel ezelőtt lejátszódott massachussetsi események minden, a jog iránt érdeklődő ember számára figyelmeztető jelleggel kell hassanak ; a 21. századi igazságszolgáltatási rendszer egy hosszú és rögös út gyümölcse

Az állam és a kormány szétválasztása a bizonyítékok és a vallásos dogmák szétválasztásához is vezetett a modern társadalomban, mert nem engedhetjük hogy egy állam polgárait vallásos elvakultság vagy radikális meggyőződés tartson a markában a bíróság előtt. Ha ezt csak egyszer is hagyjuk megtörténni, semmi sem garantálja azt, hogy egyszer megfigyelőkből vádlottak lehetünk majd.

Remélem, hogy minden olvasom élvezettel követte a per feldolgozását és hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem!!!



Források:





English version:

http://greatesttrialsofhistory.blogspot.com/2017/03/the-salem-witch-trials.html