A Nürnbergi per
Hermann Göring pere
(első sor, balról az első: Hermann Göring)
Bevezetés
A második világháború a
történelem legkegyetlenebb és legtöbb halálos áldozatot követelő fegyveres
konfliktusa volt. 1939-ben, Lengyelország német lerohanásával kezdődve, a japán
kapitulációig több mint 60 millió ember veszítette életét. Tucatnyi tényező közrejátszása
vezetett a háború kitöréséhez, kezdve a németeket felháborító Versailles-i
békeszerződéstől, Neville Chamberlain brit miniszterelnök „lekenyerezés”
politikáján át, a Náci Németország által tanúsított évtizedeken átívelő
agresszív külpolitikáig. A világháború ugyan sok megvitatandó témához
szolgáltatna alapot, a következő blog-bejegyzésem témájaként Hermann Göring,
magas rangú Náci vezető perét választottam.
A Nürnbergi per volt a
történelem első olyan pere, amiben a vád emberiség ellen elkövetett bűn volt. A
Szövetséges hatalmak vezetői különféleképpen vélekedtek a perről. Winston
Churchill, Nagy Britannia miniszterelnöke pert sem szeretett volna, hanem
egyből a bűnösök kivégzése mellett foglalt állást. Josef Sztálin, a Szovjetunió
vezetője egy gyors lefolyású pert szeretett volna. 1944-től az Egyesült Államok
vezetősége, Truman felvetése után, megfigyelőket küldött a hadsereg mellé
Európába, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekre.
Később a Nürnbergi pert alapul használta az Egyesült Államok a világ keleti
felén a Japán ellen lefolytatott háborús bűnök tárgyalásain. (lásd Tokió,
Nanjing).
Rendkívül vitatott volt,
hogy a győztes szövetségesek valójában csak egyfajta „kirakatper” céljából
folytatták le a tárgyalásokat. Természetesen háborús helyzetben egyik fél sem
tanúsít teljes emberséget, ám a II. világháború legelvetemültebb háborús
bűneinek kitervelése kétségkívül a Náci Németország magas rangú vezetőinek tárgyalótermeiben
körvonalazódott. Ugyan sok vádlott kapott relatíve enyhébb büntetést, a
fővádlottak többségét halálbüntetéssel sújtotta a nemzetközi képviselőkből
felálló bíróság. Sokan az elítéltek közül elfogadták sorsukat, ám a reakciók
között voltak igen meglepőek is. Példának okáért Joachim von Ribbentrop, a Náci
Németország Külügyminisztere, aki aktív kitervelőként vett rész Cseh-Szlovákia,
Lengyelország és Ausztria megszállásában, illetve rálátással bírt a németek
zsidók ellen irányuló „végső megoldására”, a rá kimondott halálos ítéletre így
reagált: „Halál! Halál! Akkor hát nem írhatom meg az én szép emlékirataimat.
Cccc… Micsoda gyűlölködés!” Sokan még a
bitófa felé mentelve is Németországot (Wilhelm Keitel, német tábornok, a
tábornoki törzskar tagja) vagy Hitlert (Julius Streicher, német újságíró, a
zsidóellenes propaganda főszervezője) éltettek, ám akadtak, akik még ekkor is
ártatlanságukat bizonygatták (Ernst Kaltenbrunner, magas rangú SS tiszt illetve
a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője) vagy egy felsőbb hatalomhoz
imádkoztak( Hans Frank,Német Jogtudományi Akadémia elnöke, 1939-től
Lengyelország kormányzója).
A bejegyzésben átfogóan a
teljes Nürnbergi perrel fogok foglalkozni, ám a legtöbb esetben Hermann
Göringre fogok fókuszálni.
A blog bejegyzésem elkészítésében
nagy segítséget nyújtott a következő összefoglalás:
Az alábbi linken találhatják
az előző blog bejegyzésem egy ismeretlen magyar perről:
Történelmi tényállás
A Szovjet vezetők Berlinben
szerették volna megtartani a tárgyalást, amit a fasiszta ideológia központjának
tartottak. Ám végül Nürnbergre esett a választás, mert a bírósághoz egy nagy
börtönkomplexum is tartozott és ez volt a legjobb állapotban lévő bíróság a
Harmadik Birodalom területén, ami szinte sértetlen maradt a Szövetségek légi
bombázásaitól. A helyválasztásnak ugyanakkor szimbolikus jelentése is volt,
mert gyakorlatilag itt jött létre a Náci Párt és rendkívül sok fontos
tanácskozásnak szolgált helyszínül a háborút megelőző években.
A bírók és a vád képviselői:
Iona Nikitchenko (szovjet
bíró)
Sir Geoffrey Lawrence(brit
bíró)
Francis Biddle(amerikai
bíró)
Henri Donnedieu de Vabres (francia
bíró)
Sir Hartley Shawcross (a vád
brit képviselője)
Robert H. Jackson (a vád amerikai
képviselője)
Roman Andreyevich Rudenko (a
vád szovjet képviselője)
Auguste Champetier de Ribes
(a vád francia képviselője)
A védőügyvédek zöme német
ügyvédekből állt (Georg Fröschmann, Otto Kranzbühler)
Robert H Jackson
A per kronológiája:
1. 1945. november. 20.: A tárgyalás kezdete
2. 1945. november 21.: Robert H Jackson, a vád amerikai
képviselője több órás bevezető beszédet intéz a publikumnak.
3. 1945. november 29.: A koncentrációs táborok megvitatása.
4. 1946. december 12.: „A Náci Terv” című film kerül
bemutatásra, ami a Harmadik Birodalom hosszú távú háborúra való készülését
demonstrálja.
5. 1946. március 13-22.: Hermann Göring a vádlottak padján.
6. 1946. július..4. :A védelem záróbeszéde
7. 1946. július. 26.: A vád záróbeszéde
8. 1946. szeptember 1.: A bíróság visszavonul.
9. 1946. szeptember 30.- október 1.: Ítélethirdetés.
A tárgyalás:
A Nürnbergi Igazságpalotában
1945. november 19.-én nyitották meg a tárgyalást. 21 fővádlott jelent meg a
bíróság előtt. A vád 4 pontot tartalmazott:
1. béke elleni tervezésben való részvétel
2. béke elleni agresszív bűnök
3. háborús bűntett
4. emberiség elleni bűntettek
Az eshetőségek a következőek
voltak: ha a vádlottat megvádolták a fent említett vádak valamelyikével, vagy
bűnösnek találták vagy pedig felmentették.
Hermann Göringet mind a 4
vádpontban bűnösnek találták. Rajta kívül még öt személyt találtak bűnösnek
minden vádpontban a 21 elsőrendű vádlott közül.
A tárgyalás alatt több
jelenlévő is utólag úgy nyilatkozott, hogy Göring szinte vezetőjévé vált a
vádlottaknak és magabiztosan viselkedett,mintha úgy érezte volna, hogy egyenlő
helyzetben van a tárgyalást vezető Szövetségesek képviselőivel. Ennek ellenére
életét, csupán az Egyesült Államok által szorgalmazott tisztességes jogi
bánásmódban való részesítés hosszabbította meg, addig a pillanatig amíg a
tárgyalást lezáró kalapácsütés ki nem mondta rá a halálos ítéletet.
November 29.-én a
koncentrációs táborokról készült filmet azzal a beszéddel vezette fel Robert
Jackson, hogy bizonyítékaik vannak arra, hogy a jelenlévő Náci vezetők,
beleértve Göringet, tudtak a táborok létezéséről és azoknak valódi
rendeltetéséről, ennek ellenére azonban nem tettek semmit, csak továbbra is a
megfélemlítés eszközével sanyargatták tovább a zsidókat. A film levetítését
megelőzően a Náci vezetők felszabadultan beszélgettek, szinte mintha fel sem
fogták volna, mivel vádolják őket. Ám miután a Dachau-i táborról készült
felvételek utolsó képkockái is elsötétültek, a vádlottak padján megfagyott a
levegő. Csöndben bámultak maguk elé és több jelenlévő is úgy írta le őket, mint
akik ekkor döbbentek rá, hogy milyen pusztító gépezetnek voltak a részei éveken
keresztül és, hogy ez milyen következményekhez vezethet számukra.
1946 márciusában Göring
került a tanúk padjára. Leírások szerint magabiztossága még mindig nem veszett
el. Robert H Jackson próbálta kimondatni vele bűneit Göring fanatizmusán
keresztül, ám a vádlott felkészült volt és vitát indított az amerikaival.
Göring többször az USA kül- és belpolitikájára hivatkozva vágott vissza az őt
ért vádakra és nem egy alkalommal a légkör megtelt feszültséggel a vád és a
bíróság között. Göring úgy vélte, hogyha a többi vádlott is hasonlóan lép fel,
a vádat egyszerűen lerombolhatják az arroganciájukkal.
A tárgyalás ezen szakaszában
fent állt a bukás veszélye, mert Göring arroganciája végett nem lehetett
egyenes válaszokat kapni a Náci vezetőtől. Ekkor már egyre többen gondolták
úgy, hogy Churchill ötlete lett volna a legcélravezetőbb. Tárgyalás nélküli,
gyors kivégzés.
Sir Hartley Shawcross a vád
brit képviselője vette át Göring kikérdezését a vádlottak padján. Két
bizonyítékot is feltárt miután Göring azt vallotta, hogy sem ő, sem pedig Adolf
Hitler nem tudott arról, ami a koncentrációs táborokban folyt. Egy bizonyíték egy
beszélgetés részlet volt Adolf Hitler és Horthy Miklós között, ami a magyar
zsidókról szólt; lényegében a munkatáborokban való elpusztításukról volt benne
szó, illetőleg Hartleynak bizonyítéka volt arról, hogy Göringnek tudomása volt
erről a beszélgetésről.
Göring a tárgyalás alatt
többször is hangoztatta és fent tartotta a véleményét azzal kapcsolatban, hogy
sem ő, sem pedig a Führer nem tudott a tömeggyilkosságokról. Továbbá a
tárgyaláson résztvevők sokasága állította később, hogy Göring még mindig fanatikusan
hitt a halott diktátorban és annak eszméjében.
A tárgyalás igazi
fordulópontja az volt, amikor a brit hadsereg bejelentette, hogy elkapta Rudolf
Höss-t, az Auschwitz-i koncentrációs tábor parancsnokát. Miután részletes
beismerő vallomást tett a táborban lezajlott kegyetlenségekről, az addig
harcoló védelem gyakorlatilag feladta.
A Náci vezetők sorra
bevallottak az őket ért vádak közül néhányat és nem védték tovább a Náci
ideológiát- sem Hitlert. Göring taktikája csődöt mondott.
Hjalmar Schacht, a Német
Birodalom Gazdasági Minisztere kulcsfontosságú vallomást tett Göringgel
kapcsolatban, amiben rosszabbnak és kegyetlenebbnek titulálta, mint Hitlert.
Ahogy a tárgyalás vége
közeledett, Göring szerepe, mint a vádlottak szószólója, csökkent és magabiztossága
elveszett.
A 21 vádlott közül
tizenegyet halálra, hetet börtönbüntetésre ítéltek. Három vádlottat
felmentettek minden vádpont alól.
Az ítélet:
Hermann Göringet kötél
általi halálbüntetésre ítélte a Nemzetközi Háborús Bíróság. A férfi kérelmezte
az ítélet megváltoztatását golyó általi halálra, katonához méltóan. Kérését
elvetették.
1946. október 15.-én Göring
öngyilkosságot követett el a cellájában egy ciánkapszula segítségével.
Amiatt, hogy egy másik
vádlott felakasztotta magát a szobájában, a rabok ellenőrzését rendkívül
megszigorították. Máig vitatott, hogy hogyan juthatott Göring a kapszulához.
Erich von dem Bach-Zelewski, a Waffen SS tábornoka azt vallotta, hogy ő
juttatta be a kapszulát Göringnek ám ezt nem tudta bizonyítani. 2005-ben
Herbert Lee Strivers, egy a nürnbergi börtönben egykoron szolgáló őrkatona
bejelentette, hogy egy Mona nevű nő kérésére egy tollban egy kapszulát
juttatott be Göringhez, amire a nő azt mondta, hogy csak gyógyszer, ami a férfi
krónikus betegségére kell.
Holtestét a hamvasztás után
az Isar folyóba szórták.
Személyes vélemény:
Véleményem szerint a per egy
rendkívüli esetet dolgoz fel, és számomra ez volt az eddigi legérdekesebb ügy
amit blogomban elemeztem. Kétségtelen, hogy a halálbüntetés egy máig is
vitatott dolog és egyre kevesebb helyen alkalmazott intézmény. Fontos
megjegyezni, hogy háborús helyzetben az etikai kérdéseknek nincs túl nagy
szerepe, de jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Egy ember életét elvenni
etikailag nem helyes- ez egy alap emberi jog, ám igazolható cselekedet. A
perben halálra ítélt bűnösök, köztük Hermann Göring, több éven keresztül előre
kitervelten több millió ember életét követelő borzalmakba sodorta hazáját és
több más nemzetet. A civil lakosság is hatalmas veszteséget szenvedett el,
amire korábban nem volt példa. A szemet szemért elv nem feltétlenül a
legcélravezetőbb eszköz a modern társadalomban és igazságszolgáltatásban, de
úgy vélem, hogy a nürnbergi perben halálra ítélt személyek egy igazolható peres
eljárás során nyerték el méltó büntetésüket és egyfajta példastatuálásnak is
felfogható az eset. A per után egy új fejezet nyílt az emberi történelemben, és
a Náci magas rangú vezetők, mint Göring, halála teljességgel igazolható és
jogos bírósági ítélet volt.
Robert H Jackson a perek
előtt azt nyilatkozta, hogy csak akkor állítsanak valakit bíróság elé, hogyha
igazolhatóan el is ítélhetik. Ez az elv vezette a bíróság képviselőit és ez a
tény alapul szolgál a perrel kapcsolatos véleményemnek.
Remélem sikerült egy érdekes
és átfogó képet adnom a Nürnbergi perről, ami a világtörténelem egyik, ha nem a
legsötétebb korszakának lezárását szimbolizálja és pontot rakott mindannak a
borzalomnak a végére amit a Náci Párt vezetői tudatosan elterveztek és
véghezvittek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése