Jézus pere

Jézus Krisztus pere

Előszó

A világtörténelem nagy pereivel foglalkozó blogom első bejegyzéseként Jézus perét választottam. Remélem sikerül egy könnyen értelmezhető, ám részletes képet adnom az eseményekről.

Az alábbi nem az én kutatásom, hanem az ezzel a perrel foglalkozó szakirodalmakból történő feldolgozás. A legfőbb forrás az interneten kívül, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának kurzusán feldolgozott tananyag, amelyet elolvastam, értelmeztem és kijegyzeteltem. Továbbá segítségemre volt még „Sáry Pál- Bűnvádi Eljárosok az Újszövetségben” című könyve.

Történeti tényállás

Jézus történetét mindenki ismeri a világon. Azt azonban kevesebben tudják, hogy miért is állította bíróság elé, először a zsidó, majd a római „bíróság”.

Jézus ie. 28-27.-ben tanítóként lépett fel, a nép prófétának tartotta, de a zsidó vallási vezetők nagyon-nagy veszélyt láttak benne. Ekkorra már politikai irányú volt a Messiás-várás, ami a Római Birodalom kegyetlen megtorlását eredményezhette. A rómaiak tartottak a zsidóktól, köztudottan ők lázongtak a legtöbbet a birodalom területén. A főpapok el akarták kerülni a Jézus fellépése miatti esetleges római megtorlásokat, amihez hasonlóra már volt korábban példa.

A zsidó nép a leendő Messiástól, a Római Birodalomtól történő elszakadást és Izrael függetlenségének a visszanyerését várták. Az ellenségét szerető Jézusi tanítások ezzel ellentétesek voltak.

Jézus azonban soha sem buzdított a lázadásra, alapvetően az erőszak-mentesség volt a tanítása alapja.

Másrészt Jézust „szombat urának” tartották, aki nem tartja be Mózes törvényeit, pedig ez sem volt igaz, csak szombatonként gyógyított a források szerint.

Jézus tekintélyét, egyre növekvő népszerűségét és tanai terjedését a főpapság meg akarta akadályozni, ezért többször megpróbálták lejáratni a nép előtt. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy fizessen-e a nép adót a római császárnak:- hisz, ha azt válaszolja, hogy nem, lázadást vádjával feljelentik, ha azt válaszolja, hogy igen, a nép eltaszítja magától. Jézus válasza a következő volt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.”

Egy másik alkalommal egy házasságtörő asszonyt vittek elé, hogy megkövezzék –e , ha igen, Róma ellen lázad, mert a római törvények elvették a zsidó néptől a halálbüntetést, ha pedig nemet mond, megsérti a mózesi törvényeket. Jézus válasza: ”Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen.”

A főpapok koncepciós pert készítettek elő.

                                                           A vád

Jézust, Isten káromlással és lázadással vádolták meg, mikor letartóztatták.

Számos kutató más és más szerepet ad a Kajafás által vezetett zsidó főtanács részére, többen bíróságnak, míg sokan csak a nyomozást lefolytató „szervnek” tartják. Nekem is ez az álláspont áll közelebb! Miért?

A főtanács tartóztatja le Jézust, előzetes kihallgatását lefolytatja, majd átadja a római helytartónak, Pilátusnak.

Több történész és irodalomkutató véleménye szerint erre azért került sor, mert a zsidó főtanács már a római törvények miatt nem hozhatott halálos ítéletet. (Pallosjogától megfosztották.)

                                                           A per kronológiája

1.      ápr. 4. kedd: utolsó vacsora, elfogás, Annás(zsidó főpap), majd Kaifás(főpap) előtti kihallgatás

2.      ápr. 5. szerda: első tárgyalás

3.      ápr. 6. csüt.: újra a főtanács, döntés: Pilátus elé viszik, első kihallgatás, Heródes Antipász kihallgatása, majd vissza Pilátushoz

4.      ápr. 7. péntek: újra Pilátus előtt, ítélet, délután. 3 tájban :kereszthalált hal.

 

Jézus Annás előtt

-          Annás (kr.u. 7-14) főpap, igen sikeres karriert futott be. A „zsidó közösség feje”, illetve a Jézus elleni összeesküvés irányítója lehetett.

Még a letartóztatást követően a „nyomozás irányítójaként” a további vádpontok összegyűjtése érdekében ki akarta hallgatni Jézust a tanításairól és a tanítványairól. Jézus válasza azonban felbosszantja, és Kaifáshoz küldi. Jézus él jogával, - nem köteles vallomást tenni,- megtagadja a választ.

„Én nyíltan beszéltem az emberek előtt…- Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.”

A főtanács tárgyalása

Kaifás házában szerda reggel kezdődött a tárgyalás, mert a Talmud (zsidóság enciklopédiája) tiltotta, hogy ilyen ügyekben (pénzkövetelés, főbenjáró ügyek) éjjel döntsenek, és a római jog szerint sem lehetett tárgyalást tartani este.

A főtanács (héberül  szanhedrin, görögül szünedrion) a zsidók vallási és politikai fő testülete, legfelsőbb bíróság. Ennek elnöke: Kaifás. A határozathozatalhoz elég 23 tag jelenléte.

Általában az alábbi volt az eljárás menete:

elhelyezkedésük:

§  félkörben, középen a vádlott, mögötte a tanúk és a testület jelöltjei, oldalt a jegyzők.

ülés menete:

§  vád ismertetése

§  kihallgatás

§  egyfajta ártatlanság vélelme

§  bizonyítási eljárás:

·         szemtanúk meghallgatása

·         vád: terhelő tanúk

·         védelem: mentő tanúk

·         nincsenek védők és vádlók

§  ítélet csak másnap születhetett, 1 napi böjt után.

§  felmentés 1 szavazattöbbséggel, elítéléshez legalább 2 fős többség kellett.

A Jézus elleni vád a következő volt: Jézus hamis próféta, eltéríti a népet az igaz vallástól.

A bizonyítás komoly nehézségeket okozott. Főként Jézus beszédeit használták ehhez a folyamathoz. Egy alkalommal azt mondta,” bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.” Ebből levezethető a tanács szerint, hogy hamis próféta. A bizonyításhoz azonban szükség volt tanúkra, így pénzért szereztek két hamis tanút.  („ Egy tanú, nem tanú. Unus testis, nullus testis.”)

A tanúk azonban nem tettek a főtanács kedve szerinti vallomást: „Hallottuk, hogy lebontom ezt az emberi kéz által épített templomot,és 3 nap alatt másikat építek, amely már nem emberi kéz alkotása.”

Nem volt tehát bizonyíték, így Kaifás vallomást akart kicsikarni Jézusból.

§  „te vagy-e a Messiás, Isten fia?”

§  Jézus először szólalt meg, válasza pedig halált hozó (responsio mortifera): „Én vagyok. Látni fogjátok, hogy az emberfia ott a Mindenható jobbján.”

Kaifás megszaggatta ruháját, s felkiáltott” Mi szükség még tanúkra, magatok is hallottátok a káromlódást.”Az általa feltüzelt tanácstagok egyhangúan kiabálták, hogy Jézus méltó a halálra. Leköpték, bántalmazták, pedig a törvény szigorúan büntette, hogy bántalmazzanak a bírák egy vádlottat.

Kaifás elérte a célját, így nem folytattak le bizonyítási eljárást, pedig a zsidó jog, - szemben a római joggal,- nem engedte meg, hogy valakit a saját vallomása alapján halálra ítéljenek.

Mind a római jog, mind pedig a zsidó jog- és számos jog az ókorban- nem tette lehetővé, hogy a bírák a tárgyalás napján döntést hozzanak, meg kellett szakítani azt. (római jog: kötelező szünet (comperendinatio))

Világos tehát, hogy semmi bizonyíték nem volt Jézus ellen, illetve miután nem volt pallosjoguk (nem ítélhették halára Jézust), így a római helytartó, Pilátus elé kellett állítani.

Pilátus előtti első tárgyalás

A római provinciák közül, az ebben az időszakban nemrég elfoglalt területek felett a császár képviselője, a „procurator” állt. Júdea felett kr.u.26-tól: Pontius Pilatus gyakorolta a hatalmat. Széles jogköre volt,: katonaság, kincstár, igazságszolgáltatás irányítása,főben járó bűntettekben bírói jogkör.

Amikor Jézust Pilátus elé vitték, a zsidók nem mentek be a palotájába, a vallásuk miatt - nehogy tisztátalanná váljanak. Egyértelműen vádemelés céljával mentek a helytartó elé, nem ítéletük megerősítéséért.

A vád már nem csak istenkáromlás volt, hanem egy annál terhelőbb dolog: Jézus tiltja az adó fizetését a császárnak és Messiás királynak vallja magát.

Pilátusnak a római törvények szerint kellett eljárnia, ezért volt szükség olyan vádakra, amik a római törvények értelmében is halált érdemelnek. Az államrend elleni lázítás felségsértésnek minősül (crimen maiestatis), régóta az egyik legsúlyosabb bűntettként tartották számon. A büntetés: általában halál. A büntetés méltóságtól, társadalmi rangtól függően: kereszt vagy cirkuszi állatokkal való felfalatás, ám ekkor a római polgárjoggal nem rendelkezőket keresztre feszítették.

Poncius Pilatusnak a vádak súlyossága miatt ki kellett vizsgálnia az esetet, bár nem értette miért adnak ki neki a zsidók maguk közül valót, ha egyszer úgy gyűlölik Rómát.

A római büntető eljárásjog szerint rabszolgák és római joggal nem rendelkezők felett, magistratusok esküdtszék bevonása nélkül ítélkeztek: ezek a „cognitiós” perek. Kr.u. I. sz.: megszűnik az esküdtszéki eljárás, a cognitiós veszi át a szerepét.  Az állami főhatalommal (imperium) bíró magistratus folytatja le a tárgyalást, a bizonyítási eljárást és önállóan hoz döntést. Jelen van néhány ülnök (assessor), ám ők nem töltenek be különösebb szerepet. A tárgyalási alapelvek: szóbeli és nyilvános tárgyalás, védelem joga, ártatlanság vélelme, személyi és tárgyi bizonyítékok és azok közvetlen vizsgálata.

Ilyen eljárást folytatott le Pilátus is.

Kérdő formában közölte Jézussal a vádakat: „Te vagy a zsidók királya?”(Több ezzel foglalkozó szerző szerint nem egyértelmű a kérdés, mert a király több jelentésű: a római felfogásban egyértelműen politikai tartalmat hordoz.) Jézus visszakérdez: megmagyarázza, hogy az ő királysága nem földi királyság.

Pilátus álmodozó bölcsnek vélte Jézust, nem tartotta bűnösnek semmiben!

A zsidó vádlók felháborodtak ezen: lázítónak kiáltották Galileától Júdeáig, ezért Pilátus Heródeshez küldi Jézust, - meg akar szabadulni ettől a helyzettől,- Jézus felett ítélkezhet Heródes Antipász, Júdea királya.

Heródes előtti tárgyalás

Heródes meg akarta ismerni Jézust, bízott benne, hogy csodát lát tőle, de Jézus nem reagált kérésére. Számára is kezdett terhessé válni a per, ha elítéli: kiváltja a nép haragját, (amúgy sem örvendett nagy tiszteletnek egy másik próféta, Keresztelő János kivégzése miatt). Ha nem ítéli el: kiváltja a főpapok haragját. Egyetlen megoldás: visszaküldeni Pilátusnak, így nem kell felvállalnia a döntés súlyát.

Kigúnyolta Jézust, fehér ruhába öltöztette, ezáltal kifejezte, azért kell halálra ítélni, mert a királyi címet viseli.

Más szerzők szerint azonban a fehér ruhába öltöztetéssel pusztán azt jelezte, az ügyet komolytannak tartotta, és kigúnyolta.

A Pilátus előtti második tárgyalás

Munkácsy Mihály

Mire visszaértek már késő du. volt, Pilátus nem foglalkozott hivatalos ügyekkel, ezért Jézust a „praetor”(főbíró) börtönébe zárták, és a per másnap folytatódott.

Pilátus egyértelműen ártatlannak vélte Jézust, amiben Heródes is megerősítette,ezért felmentő ítéletet akart hozni,de a főpapoknak nem tetszett az ötlet. Pilátus  az összegyűlt népet akarta felhasználni. Felajánlotta, hogy kegyelmet ad Jézusnak, ha a nép akarja. A tömeg azonban Barabást választotta. Miért? A tömegben jelen voltak fizetett hangulatkeltők, templomból kikergetett kereskedők. Fontos megemlíteni még a tömegszuggesztiót (a tömeg nem fejezi ki az egyének akaratát). Pilátus még mindig nem akarja Jézus halálát, utolsó mentő ötlete: ostorozás, hátha kielégíti a tömeg vérszomját. Ezt jogköre ítélethozatal nélkül engedte, indoka is volt rá: megzavarta a város nyugalmát. A mózesi törvények: maximum negyven ütést engedélyeztek, ezért a zsidók a templomokban végrehajtott büntetésként csak harminckilencet adtak, nehogy túllépjék a törvényeket. Ezzel szemben a rómaiak 3 fajta testi fenyítést ismertek, vesszőzés: kisebb rendzavarók, botozás: katonák fenyítése, ostorozás: rabszolgákat, esetleg halálbüntetés kiegészítése.

A büntetés végrehajtása zsidóknál: ha mégsem bírta a kiszabott ütéseket, akkor abbahagyták, de a rómaiak kegyetlenebbek voltak. Két eszköz: flagellum: ólomgolyós szíjkorbács, flagrum: vaslánc, amit használtak. A bűnöst kifeszítették egy oszlopra, hogy minél mélyebbre hatoljon az ütés. Sokszor belehaltak az elítéltek, annak ellenére, hogy nem megengedett halálnemnek tekintették.

Jézus büntetését a római katonák hajtották végre. Kigúnyolták a katonák: felöltöztették, töviskoszorút tettek a fejére, így korbácsolták meg.

-          Pilátus a megkínzott Jézust maga elé állította és bemutatta a népnek: „Ecce homo!”(=„Íme az ember!”)

Remélte a megszenvedett test felkelti a nép szánalmát, de tévedett. A helytartó kudarcot vallott, a főtanács a keresztre feszítést követelte. Pilátus bűntelennek tekintette Jézust, számára kiderült, hogy vallási alapon követelik tőle Jézus halálát. Ismét megkérdezte, hogy „Honnan való vagy te?” Jézus azonban nem válaszolt.(ma is a legfontosabb joga a vádlottnak a vallomás megtagadása)

Miért ragaszkodik ennyire Pilátus a felmentéshez? Joseph Klausner, kutató: „vérszomjas és rettenetes volt, most meg kegyes és szelíd.”  Cáfolat: „Blinzler: nem humanitárius okai voltak, hanem ezzel akart keresztbe tenni a főpapoknak, nem akart engedelmes bábjuk, lenni, igyekezett jogszerűen eljárni.”

A főpapok kijátszották utolsó lapjukat: ha Pilátus elengedi Jézust, akkor nem a császár barátja és felségsértéssel vádolhatják. Pilátus megijedt, hogy őt is könnyedén bemárthatják, mivel ismerte Tiberius császár gyanakvó természetét és tudta, hogy hivatása és élete is veszélybe kerülne.

Pilátus olyan helyzetbe került, amelyet mindenképp el akart kerülni; markukban tartották. Két út volt előtte: szégyenteljes visszavonulás vagy karrierje kockáztatása, választása az előbbire esett. Bírói székében ült, döntenie kellett. (ítélkezés helye: bírói szék (görögül. béma, latinul. tribunal))

Bosszúból a zsidók győzelméért kigúnyolta Jézust,” nézzétek, itt a királyotok!”

Még egyszer próbálkozott, majd kimondta a halálos ítéletet.”Ibis in crucem! - Mégy a keresztre!”

Vélemény :

Blogom első bejegyzéseként azért választottam Jézus perét, mert történetét világszerte ismerik és a mai napig felemlegetik. Úgy gondolom, hogy a per lefolyása nagyon érdekes volt és az elemzés során sok új dolgot tanultam. Pilátus szerepe a perben új értelmet nyert számomra. Ártatlan volt-e? Valóban csak a tömeg nyomása miatt döntött a halálos ítélet mellett? Vagy ő is Jézus halálát szerette volna? Ezekre a kérdésekre úgy gondolom nem kapunk konkrét válaszokat. Érdekesnek találom azt, hogy a tömeg és a papság szerepe mekkora befolyással volt az ügy menetére. Szerencsére a mai jogban, a világ legtöbb pontján, az ítéletet szigorúan a jogot követve hozzák meg. Létezik a fellebbezés lehetősége is, ami Jézus esetében talán megváltoztathatta volna az ítéletet… Úgy gondolom, hogy a kézzelfogható bizonyítékok hiánya, egy hosszabb tárgyalás során talán sorsdöntő lett volna. A perben alkalmazott halálbüntetést a mai napig használják, bizonyos országokban ám sok helyen már nem létezik. Véleményem szerint Jézus pere egy koncepciós per volt, ugyanis az ítélet gyakorlatilag már a tárgyalás előtt megszületett.